A mandarin eredete Valenciában: José Polo de Bernabé öröksége
Elgondolkodtunk már valaha azon, honnan is származik igazából a mandarin, és hogyan vált a valenciai mezőgazdasági kultúra szerves részévé? Bár manapság ez a gyümölcs az egyik legismertebb szimbóluma szeretett tartományunknak, a mandarin története Kínában kezdődött. De hogyan vált meghatározóvá a valenciai földeken?
Túl a mítoszokon: az igazi úttörő
Sokáig úgy tartották, hogy a mandarint a Ripalda grófja vezette be Spanyolországba a Gazdasági Barátok Társaságán keresztül. Ez azonban nem felel meg teljesen a valóságnak. A mandarin spanyolországi meghonosításának valódi kulcsfigurája José Polo de Bernabé i Borràs, egy előrelátó valenciai férfi volt, aki 1812. december 12-én született Quartellben, ahová családja a francia háború idején menekült.
José Polo Manuel María Polo de Bernabé és Peregrina Borrás Berenguer d’Entença fia volt, és jelentős földterületeket örökölt, ahol hagyományos növényeket, például szentjánoskenyeret, szőlőt és olívát termesztettek. 1835-ben azonban forradalmi döntést hozott: ezeket a növényeket mandarinfákkal cserélte le.
Mintegy 2 500 hanegada földdel rendelkezett, többek között Burriana, Villarreal és Almenara környékén, valamint rizsföldjei is voltak a Ribera különböző településein. A mandarinültetvények terjedése Villarrealból indult, és onnan hódította meg az egész Valenciai Közösséget, Spanyolország más régióit, sőt olyan országokat is, mint Franciaország, Anglia, Németország vagy Svájc.
Mezőgazdasági és exportújítások
José Polo de Bernabé nemcsak egy új gyümölcsöt honosított meg, hanem a valenciai mezőgazdaság egyik úttörő modernizátora is volt. 1850-ben az elsők között alkalmazta a perui guanót, egy tengeri madárürülékből készült természetes trágyát, amely jelentősen növelte a terméshozamot. Bár a guanót Francisco de Liano y Vague vezette be tudományos célokra a Gazdasági Barátok Társaságán keresztül, Polo de Bernabé alkalmazta először hatékonyan a gyakorlatban.
Az export területén is forradalmasította a folyamatokat: bevezette a fehér selyempapírba csomagolt narancsokat, valamint a nagy méretű fadobozokat, amelyek akár 420–1000 darab gyümölcsöt is befogadhattak. Ebben együttműködött Josep Aguirre Mariol valenciai hajótulajdonossal. Kezdetben tengeri úton szállították az árut, később azonban a vasút vette át a főszerepet.
Ő volt az, aki kezdeményezte a vinaròsi kikötő fejlesztését, és a burrianai kikötőből kiindulva építette ki a nemzetközi kereskedelmi hálózatot Párizs és az angol piacok felé. Nem véletlen, hogy az egyik első Spanyolországban bejegyzett citrusmárka az ő nevét viselte.
Egy sokoldalú ember
Polo de Bernabé nemcsak földbirtokos és kereskedő, hanem politikai aktivista is volt. A Valenciai Egyetemen jogot tanult, és már fiatal korában részt vett liberális gyűléseken Vila-realban. 1843-ban Valencia városi tanácsának alpolgármestere lett José Campo vezetése alatt.
1870-ben megalapította a Compañía Anónima de Barrios Obreros nevű céget, mely olcsó munkáslakások építését tűzte ki célul. 1879-ben pedig társtulajdonosa volt egy pultgyárnak Ondában.
Felesége Maria Piedad Josefa Almunia Rovira volt, akivel három gyermeket neveltek fel: Roberto, María Araceli és Laura. Második lányuk, akit „la Pola” néven ismertek, végül elherdálta a családi vagyont.
Tisztelet és örökség
José Polo de Bernabé 1889. október 4-én hunyt el Villarrealban. A város 1949-ben tisztelgett emléke előtt egy életnagyságú szoborral, melyet José Ortells szobrász készített, és amely a San Pascual templom kertjében található. A szoborban mandarint tart a kezében – öröksége szimbólumaként. A talapzaton az alábbi felirat olvasható:
„Közadakozásból állították e szobrot a kiváló közgazdász és mezőgazdasági tudós emlékére, aki e várost választotta a mandarin spanyolországi bevezetésének helyszínéül.”
Nevét őrzi egy utca Quartellben, egy másik Vila-realban (ahol egy múzeum is található róla), valamint egy tér Valenciában.
José Polo de Bernabé munkássága révén a mandarin többé nem csupán egy dísznövény, hanem a valenciai és mediterrán mezőgazdaság egyik alappillére lett.
