Amikor évekkel ezelőtt Valenciába érkeztem, konkrétan a valenciai egyetemre sokszor hallottam emlegetni a "trinquete" szót, de sosem tudtam igazán ez mire is jó, egészen addig amíg nem vettem részt egy versenyen, amely egy itteni hagyományos labdajáték, a pilota valencianam és azt játszák ebben a zárt, téglalap alakú térben, ahol van lépcsős lelátó (escala), oldalfalak, galéria és gyakran egy kis kiugró rész (llotgeta). A játék során nemcsak a falak, hanem a tér minden eleme része a játéknak, ami különösen technikássá és egyedivé teszi a mérkőzéseket.
A pilota valencian a Valenciai Közösség egyik legfontosabb kulturális és sportöröksége.
Ez a játék kézzel játszott labdajáték, vagyis a játékosok ütő vagy eszköz nélkül, puszta kézzel ütik a labdát. A labda általában bőrből készül, és a játékhoz gyakran speciális kézvédelmet használnak, mivel a labda kemény és gyors. A pilota valenciana több évszázados múltra tekint vissza, gyökerei a középkorba nyúlnak vissza, és sokáig az utcákon, tereken játszották, mielőtt kialakultak a mai fedett vagy nyitott játékterek.
A sportnak több változata létezik, amelyek közül a legismertebbek a escala i corda és a raspall. Az escala i corda egy fedett pályán, a trinquetben zajlik, ahol egy kötél választja el a két csapatot, míg a raspall esetében a labda a földön is pattanhat, és gyakran utcai környezetben játsszák. A játék lényege, hogy a labdát úgy kell az ellenfél térfelére juttatni, hogy az ne tudja azt szabályosan visszaütni.
A pilota valenciana nemcsak sport, hanem identitásképző hagyomány is Valenciában: ünnepek, városi rendezvények és fesztiválok elengedhetetlen része, és ma is aktívan támogatják az iskolákban és sportegyesületekben. A játékosokat pilotarisnak nevezik, a mérkőzések pedig gyakran erős közösségi és ünnepi hangulatban zajlanak.












