Amikor jó húsz éve Valenciába vetett a sors, először az tűnt fel nekem, hogy Valenciában nem egy fontosabb tér van, hanem mindjárt három, amely pont úgy helyezkedik el a belvárosban, hogy bármelyik lehetne a főtér, de mivel mindenki amikor Plaza Mayort kerestem, akkor vagy a Városháza, vagyis a Polgármesteri hivatal (Plaza del Ayuntamiento) előtti térre vagy a Plaza de la Reina vagyis a Királyné térre vagy a Plaza de la Virgen vagyis a Szűz terére küldött engem, akkor mindjárt tudtam, hogy nem lesz olyan egyszerű megtalálni itt a főteret. A fotón a 2024-es Plaza de la Reina látható.
Mindezek ellenére, nagyon úgy tűnik, hogy a valenciaik a Városháza terét értelmezik a Főtérnek, hiszen ez talán a legnagyobb a három már említett belvárosi tér közül. Viszont ha hisszük ha nem ez a tér sem túl régi, hiszen valójában csak 1891 után, de tulajdonképpen 1929 -et követően beszélhetünk itt térről. Akik ellátogatnak a Muvimba (Múzeum) és megnézik a Padre Tosca által 1709-ben elkészült térkép makettet, láthatják, hogy itt bizony a XVIII században még semmi nem volt ami térhez hasonlítana, hiszen ahol most a Városháza áll volt egy Ferences rendi kolostor, egy Iskola és mellette a halász negyed. Ebben a cikkben azonban nem erről a térről lesz szó, hanem egy másikról, amelyet a XIX. századi valenciai városvezetés a nagy városátrendezési lázában Főtérnek szeretett volna megcsinálni és annak is elnevezni, mondván, ha már Madridnak van egy Plaza Mayorja, hát legyen egy Valenciának is. A fényképen a Plaza de la Reina látható még a 2021-es nagyon átalakítási munkálatok előtt, amikor még a járműek is közlekedhettek rajta. A fotó a Miguelete toronyból készült.
A választás arra a középkorból megmaradt, kis szűk utcákkal teli városrészre esett amely a Szent Katalin és a Katedrális Barokk kapuja és Miguelete torony közé esik és ma a Plaza de la Reina vagyis Királynő tér nevet viseli. Sokan az gondolnák, hogy a tér eredetileg Mária Krisztina Borbón - Dos Sicilias (1806-1878) királynőről kapta a nevét, aki VII Ferdinánd (1784-1833) Borbon házból származó spanyol király felesége volt, viszont a tér valójában II. Izabella (1830-1904) spanyol királyné egyik gyermekének, a későbbi XII Alfonznak az első feleségéről: María de las Mercedes de Orleansról kapta a nevét, aki nagyon fiatalon, mindössze 17 évesen lett XII. Alfonz felesége.
Valencia városvezetése, éppen azon a napon hagyta jóvá és kezdte el a középkorban kialakult városkép ezen részének átalakítását amikor a fiatal királyi pár Madridban tartotta az esküvőjét, vagyis 1878. január 23-án. Ezen a napon a város akkori polgármestere Josep Navarrete y Bergadá, Tremolár II Márkija egy ezüstcsákánnyal kezdett neki az épületek lebontásának és egy dísztáblát is elhelyeztek az esküvő és más egyéb események megemlékezésére. A lenti fotó az A. Esplugas gyűjteményből származik és 1888-ban készült. Itt csodásan látszik a Szent Katalin torony, a Zaragoza utca nyomovonala, amely a katedrálishoz vezetett.
Bármennyire is szerették volna ezt a teret főtérnek, nem nagyon tudtak megegyezni annek megtervezésében, nem beszélve arról, hogy készültek olyan tervek is amelyek majdnem a Szent Katalin gótikus stílusú, barokk toronnyal ellátott templom (Iglesia de Santa Catalina) rovására mentek, de szerencsére az megmenekült. 1911-től a városvezetés elé több térrendező projekt is került, de egyiket sem tudták elfogadtatni, majd végül 1944 -ben kezdték lebontani az épületeket és 1963-ban bontották el az utolsót. A városvezetés 1950-ben meghirdettet egy "Ötlet pályázatot" a tér átrendezésére, és azt a valenciai Alberto Figuerola nyerte meg. 1959-ben került felállításra a téren az első szökőkút. 1966-ban a valenciai egyetem régészeti ásatásai során a katedrálistól nem messze római kori leleteket találtak, majd 1970 -ben a téren egy másik átrendezés ment végbe, akkor hozták létre a földalatti parkolót.
2015-ben készítettek egy tanulmányt a tér lehetséges átrendezéséről és 2019 -ben, a COVID előtt a városvezetés egy újabb térrendezést hagyott jóvá mégpedig José María Tomás Llavador építész tervei alapján. 2021-ben zárták le a teret és 2022 -ben nyitották újra.
Korábban még közlekedhettek járművek a téren, viszont az új tervvel, ez már megszűnt, csak a földalatti parkolóba tudnak bejutni a járművek, a tér teljesen le lett fedve és csak a gyalogosok számára hozzáférhető. A munkálatok igencsak elhúzódtak, a földalatti régészeti feltárások miatt, hiszen nagyon sok leletet találtak itt, mint például egy római köztársaságkori sütödét, iszlám kerámiákat, egy vizigót falat, XIX. századi síneket (ez utóbbi kicsinyke részét láthatjuk mi is). A régészek a lelőhelyeket betakarták, de lehetséges, hogy jövőben még szerveznek majd feltárásokat, hiszen a tér éppen a régi római kori Valentia déli határán helyezkedik el. A régészeti leletek között találtak még 70 darab I Jakab Aragón király korából származó Barcelonai és Valenciai nyomatú érméket.
2022. augusztus 1-jén adták át a nagyközönségnek, és bizony kapott is eléggé hangzatos kritikákat, hiszen nagyon sokaknak, nem tetszett, hogy nincsenek fák a téren jó formán, hanem mindenhol csak cement, és a fák természetes árnyékát átcserélték napponyvákra, amelyek ugyan praktikusak de nem helyettesíthetik a természetes környezetet. Az akkori Valenciát kormányzó szocialista párti vezetés azzal próbálta a kritikákat elhárítani, hogy a madridi Plaza Mayoron sincsenek fák mégis egyike a 17 legszebb térnek. Na és persze itt is vannak még azért fák hiszen a tér San Vicente Mártir utca felöli részén azért van egy pálmafás rész, és a teret körülvevő pálmafákat sem szedték ki, vagyis, állitólag a téren, pontosan dupla mennyiségű fa van mint korábban. A tér közepén, a cementes felületen, bodékat, standokat, színpadot állíthatnak fel. Ja és a város karácsonyfája is ide kerülhet. Ez utóbbi érdekes történet, mert elvikben ezen a téren csak a város Betleheme kerül felállításra, nem a fa, hiszen az mindig a Városháza terén állt, legalábbis én így emlékszem rá. Na szóval itt van a valami elásva... lehet, hogy nem egészen 144 év után mégis lenne Valenciának Plaza Mayorja?
A lenti fényképen a Katedrális Miguelte tornya látszik 2021-ben az akkor még létező kertből fényképeze.
A tér ma egy teljesen lefedett modern tér lett, árnyékolóval, szobrokkal, kávézókkal egy pár pálmafával, a nyári hónapokban nagyon kellemes párásítóval. A téren, a Katedrális Szent Kehely kápolnájától nem messze található Rafael Guastavino Moreno építész szobra, aki a XIX század vége, XX. század elején építészként Spanyolországban majd fiával együtt az Amerikai Egyesült Államokban tevékenykedett, és a mediterrán boltív elterjesztésével vállt világhírűvé. Amikor elhunyt a New York Times egy cikkében úgy írt róla, mint New York építésze, mivel a Guastavino építészeknek köszönhetően szűntek meg a nagy Chicagói és New yorki épülettüzek. Guastavino 1842-ben született onnan nem messze ahol ma a szobra áll, és nevézhez füződik a New York-i Grand Terminal vasútállomás megépítése. A lenti fényképen a szobor látható, amely innen messziről éppen úgy néz ki, mintha egy petárda vagy egy rakéta lenne a kezében, de valójában ez egy olyan, az építésze által használt eszköz, amellyel a boltívet rajzolták meg.
Viszont térjünk kicsit vissza a tér elnevezéséhez amely annak kezdetekor a Plaza Reina María de las Mercedes de Orleans vagyis Orelansi Mária Mercédesz Királynő tér nevet viselte.
Ki is volt az a Mária de las Mercedes de Orleans? VII Ferdinánd és Mária Krisztina de Borbón - Dos Sicilias második lánygyermeke, II Izabella spanyol királynő testvére, Mária Luisa Fernanda és Orleans-i Antonio Montpensieri herceg ötödik gyermeke volt Mária Mercedész aki Madridban a királyi palotában született 1860. április 24-én mialatt édesapja Antonio, Montpensier herecege várta, hogy O'Donell tábornoktól seregparancsnoki tisztséget kapjon az afrikai háborúban, ami éppen abban az évben tört ki. A Montpensieri herceg nem kapott tisztséget így családjával visszament Sevillába és a nyarakat Angliában töltötték.
A fiatal Mária Mercedész csak 12 és fél évesen ismerte meg az akkor 15 éves unokatestvérét Alfonzot, akivel nagyon jól összebarátkozott. Több alkalommal is találkoztak még Párizsban, és tervezgették, hogy összeházasodnak, amelyet II Izabella királynő nem nézett túl jó szemmel, hiszen éppen ezekben az időkben a spanyol korona a Borbonok számára eléggé kétséges volt.
Alfonzot 1874. december 29-én királlyá kiálltották ki Saguntóban (Valenciához közel), és éppen Spanyolország felé készült amikor megállt Párizsban, hogy találkozzon Mária Mercédesszel, amikor is megsúgta neki, hogy ő lesz majd a Királynője. A következő két évben Alfonznak sok dolga volt, befejezte a Karlista háborút és elindította a királyságot a haladás útján.
Az akkor politikai vezetés, Antonio Canovas del Castillo Márkival az élen nem engedte, hogy II. Izabella visszatérjen Spanyolországba, és a Montpensieri herceg Antonio sem, mivel ő is lelkesen pályázott a spanyol trónra, ugyanúgy mint a trónjáról a fdia javára 1872-ben lemondott II Izabella meg pláne. 1876-ban azonban a Antonio a Montpensieri herceg mégis visszatért és Mária Mercédesz családjával 4 napot töltött Madridban, Sevilla felé menet, amely négy nap során Alfonz és Mária Mercédesz még jobban egymásra találtak.
1877. szeptember 24-én Mercédesz nevenapján kérte meg Alfonz Mária Mercédesz kezét az Escorialban, és 1877. november 28-án, Alfonz 20-ik születésnapján volt egy miniszteri tanácsülés, ahol Canovas márkival együtt a miniszterek jóváhagyták a házasság létrejöttét.
1878. január 23-án Mária Mercédesz menyasszonyi ruhában sétált le az Aranjuezi palota lépcsőjén és egy vonatvagon várta lent, amely elvitte Atochára és az Atochai templomban házasodtak össze. Mária Mercédesz volt az egyetlen spanyol királyné aki vonattal ment az oltárhoz. Ugyanebben az évben márciusban azonban nagyon erősen vérzett, az orvosok alig tudták elállítani a vérzést, mely talán egy lehetséges spontán abortusznak a következménye lehetett. Ettől kezdően a királyné nagyon sokat betegeskedett, és 1878 június 26-án két nappal a 18.-ik születésnapja után tifuszban hunyt el a madridi királyi palotában, majd az Escorialban található Szent János kápolnában temették el. 2000-ben a Virgen de Almudena madridi katedrális oltára alá helyezték át mert az ő kérését teljesítve XII. Alfonz, Mária Mercédesz halála után egy évvel, 1879-ben engedte át a királyi birtokból azt a területet az egyháznak amelyen az Almudenai Szűznek, Mária Mercédesz által leginkább tiszteletben tartott Szűz ábrázolásnak szenteltek.
Másfél évvel Mária Mercédesz halála után XII Alfonz elvette Mária Krisztina Habsburg hercegnőt, aki később XIII. Alfonz kiskorúsága alatt lett régens királynő. XII. Alfonz és Mária Krisztina első szülött gyermekét is Mária de las Mercedesnek nevezték el.
A teret nem mindig nevezték Plaza Reina Maria de las Mercedes térnek, hanem volt ez a Valenciai Régió tere (Plaza de la Región Valenciana) és Zaragoza tér (Plaza de Zaragoza) az utca miatt ami azelőtt itt húzodott végig, de az emberek nem tudták megszokni a tér új neveit, így visszakapta a hangzatos Plaza Reina Maria de las Mercedes nevet, na de ez meg túl hosszú volt, így végül a Királynő tere elnevezés maradt meg.
Néhány érdekesség a térről:
Itt található a valenciai tartományi utak 0 km-re, tehát innen indulnak a valenciai utak amelyeknek a jelzése CV.
Innen számozódnak a valenciai utcák, nem a Városháza teréről
Itt állították fel az első valenciai közlekedési lámpát amelyet egy városi rendőr irányított kézzel 1930-ban
Itt állt a Tómbola nevű épület, amelynek bevételéből Marcelino Olaechea érsek felépítette a valenciai San Marcelino negyedet amely a szerény anyagi körülményekkel rendelkező személyeknek biztosított lakhatást.
Főtér ide vagy oda, azt el kell ismernünk, hogy ennek a térnek igen csak kalandos története van, még annak ellenére is, hogy sosem lett belőle az áhított Plaza Mayor, mint ahogy egyetlen valenciai teret sem neveznek "Plaza Mayor de Valenciának" a mai napig sem.
Források:
JDiezarnal (november 15, 2024) Calles y Plazas de Valencia Plaza de la Reina - Plaça de la Reina http://www.jdiezarnal.com/valenciacallesdevalenciaplazadelareina.html
Real Academia de la Historia (november, 15. 2024). María de las Mercedes de Orleans y Borbón https://dbe.rah.es/biografias/11475/maria-de-las-mercedes-de-orleans-y-borbon
