Elképzelhetetlen belegondolni, hogy ez valóban megvalósulhatott volna... De igen, létezett egy ilyen terv. EGY AUTÓPÁLYA A TURIA EGYKORI MEDRÉBEN
1957. október 14-én Valenciát a közelmúlt történetének egyik legsúlyosabb katasztrófája sújtotta, amikor a Turia folyó kilépett a medréből, elárasztva a várost és súlyos anyagi és emberi károkat okozva. Ez a természeti csapás arra késztette a korabeli hatóságokat, hogy radikális megoldásokat keressenek a jövőbeni tragédiák elkerülése érdekében. A javaslatok között felmerült a folyómeder elterelése a várostól délre, valamint az egykori meder átalakítása gyorsforgalmi úttá, amely elősegítené a közlekedést és gazdasági fejlődést hozna.
A meder autópályává alakításának terve azonban nem aratott osztatlan sikert a valenciai társadalomban. Várostervezők, építészek, de legfőképpen hétköznapi polgárok is határozottan ellenezték a projektet. Azt állították, hogy ez az átalakítás nemcsak a város természeti és kulturális örökségét károsítaná, hanem megszüntetne egy olyan közteret is, amelyet minden valenciai élvezhetne.
A növekvő ellenállás hatására a terv fokozatosan háttérbe szorult. Ekkor jelent meg Ricardo Bofill építész alternatív javaslata, aki egy olyan tervet mutatott be, amely parkot álmodott az egykori folyómederbe. Ez a koncepció hamar megragadta a lakosság és a döntéshozók képzeletét, így végül elvetették az autópálya ötletét.
A rideg és szürke autópálya helyett az egykori Turia-mederből a Turia kertje született – egy közel kilenc kilométer hosszú park, amely átszeli a várost. A parkot 1986-ban nyitották meg, és azóta is a valenciaiak és a látogatók egyik legkedveltebb találkozóhelye. A park nemcsak kikapcsolódásra és sportolásra alkalmas, hanem olyan jelentős kulturális és művészeti intézményeknek is otthont ad, mint például a Művészetek és Tudományok Városa.
Ez a történet kiváló példája annak, hogy a polgárok hangja képes befolyásolni a várostervezési döntéseket, és megóvhatja egy város kulturális és természeti integritását olyan projektektől, amelyek örökre megváltoztatták volna annak lényegét. A Turia kertje nem csupán egy park, hanem egy közösség küzdelmének élő emlékműve, amely saját öröksége és életminősége megvédéséért állt ki.