Valencia nemcsak napfényes tengerpartjáról, mediterrán életéről és pezsgő hangulatáról híres, hanem arról is, hogy minden sarka egy-egy történetet mesél el – még a kövek és szobrok is. Ebben a városban nem csupán épületeket és utcákat járunk be, hanem egy szoborerdőn keresztül sétálunk az időben, ahol minden műalkotás személyes élményeket, történelmi alakokat és művészi sorsokat rejt. A Valencia kőbe zárt története – Ismerkedés a város szobraival című írás olyan különleges képet nyújt, amely egyszerre kalauzol el a város művészeti sokszínűségében és mutat rá arra, hogyan válik a kő – legyen az bronz vagy márvány – élő történetté a mindennapi városi térben. Ismerd meg a helyi hősök és művészek alakjait, akik szobrok formájában elevenednek meg a város utcáin – mert Valencia nemcsak látnivaló, hanem élő, lélegző történet.

Ignacio Pinazo a Puerta del Mar sarkán, Colón utca kezdetén 

Valencia városában egy emlékművet állítottak a híres festőművész, Ignacio Pinazo Camarlench tiszteletére, amely a Puerta del Mar sarkán, a Colón utcában lévő kertben található. A monumentális szobor Pinazo Camarlenchet ábrázolja ülő helyzetben, körülbelül két méter magas márványból készült alakban, kezében festőeszközökkel, vállán a hagyományos valenciai parasztsál és a nyakában kötött kendő látható – mindez a művész karakterének és identitásának jelképe. A portré hűen tükrözi a festő arcvonásait és alakját, így az alkotás egyszerre hű tisztelgés a művész munkássága előtt és a város művészeti örökségének fontos része. 

A szobor története érdekes: eredetileg 1918‑ban egy Vicente Navarro Romero által készített szobor állt ezen a helyen, amelyet a Bellas Artes Kör kezdeményezésére helyeztek el a Palau de la Generalitat kertjeiben. Ez az eredeti mű súlyosan megsérült a spanyol polgárháború idején és 1939‑ben eltávolították. Később, 1946‑ban a festő fia, a szobrász Ignacio Pinazo Martínez felajánlotta, hogy saját terve alapján, saját költségén új szobrot készít apja emlékére, amelyet végül 1949‑ben állítottak fel a mai helyén. 

Ez a műalkotás tehát nemcsak egy közismert festő portréja, hanem a családi és művészi örökség megtestesítője is Valenciában, ahol Pinazo Camarlenchet a város egyik legfontosabb 19–20. századi művészeként tartják számon.

Francesc Vinatea "jurat" aki ma már nem úszta volna meg 600 arannyal

Francesc de Vinatea a 14. században élt, és a Valenciai Királyság egyik legfontosabb történelmi alakjaként tartják számon. Ő volt a város egyik „jurat” (városi vezető) — gyakorlatilag a legfőbb igazságszolgáltatási tisztséget betöltő tisztségviselő —, aki határozottan kiállt a „fueros”, vagyis a valenciai jogok és szabadságok védelme mellett abban az időben, amikor a király olyan döntést akart hozni, amely sértette volna ezeknek a jogoknak a sérelmét. Vinatea népszerűsége és bátorsága abban rejlett, hogy kiállt a királyi hatalom korlátozása és a város jogaik megvédése mellett, amit a helyiek ma is a szabadság és önkormányzatiság jelképeként értékelnek. 

Valenciában a Plaza del Ayuntamiento néven ismert főtéren áll Francesc de Vinatea bronzszobra, amelyet Manuel Rodríguez Vázquez készített, és 1993. október 6-án avattak fel. A műalkotás egy szilárd talapzaton álló bronzfigura, amelyen Vinatea XIV. századi viseletben látható, kezében pedig a „Els Furs”, vagyis a valenciai jogok gyűjteményét szimbolizáló jogkönyv látható, nyitott formában tartva. Ez a szimbólum egyértelműen utal arra, hogy Vinatea nemcsak személyesen állt ki a delikát történelmi vitában, hanem a jogok és városi szokások tiszteletben tartását is hangsúlyozta. 

A szobor állapota és karbantartása is fontos téma a városban: időről időre restaurációs munkákat végeznek rajta, például mikrorepedések és szennyeződések eltávolítását, hogy megőrizzék a műalkotás megfelelő állapotát és védjék a rozsdásodástól. Ez annak is köszönhető, hogy a helyi önkormányzat fontosnak tartja az ilyen történelmi emlékek karbantartását és láthatóvá tételét a lakosok és a turisták számára egyaránt. 

Ma Francesc de Vinatea szimbolikus alak a valenciai közösségben, akire nemcsak történelmi szerepe miatt emlékeznek, hanem olyan elszánt jogvédőként is, aki a város autonómiájáért és jogaiért harcolt, még nagyobb hatalommal felruházott uralkodók idején is.

A fentiek miatt egyesek a „valenciai haza” egyik alapító alakjaként tekintenek rá, míg mások — a 21. század szemszögéből nézve — olyan személynek tartják, akit erőszak jellemzett. Vinatea ugyanis a 14. században egy kettős gyilkosság főszereplője is volt, ráadásul egy megrázó súlyosbító körülménnyel.

1319-ben meggyilkolta első feleségét, Na Carbonát, Todolella úrnőjét, valamint annak szeretőjét, Domenec d’Aquist, aki addig az ő fegyverhordozója és egyik legmegbízhatóbb embere volt. A bűncselekményre azután került sor, hogy rajtakapta őket házasságtörő viszonyukon.

Az erőszak azonban ezzel nem ért véget. Na Carbona terhes volt halála idején, ami tovább súlyosbítja az esetet. A korabeli krónikák szerint „magzattal a méhében volt várandós”, a fennmaradt bírósági iratok pedig arról számolnak be, hogy a magzatot maga Vinatea tépte ki az asszony méhéből.

A gyilkosságot az elkövető elismerte, és a cselekmények rendkívüli brutalitása ellenére Vinateát II. Jaume király kegyelemben részesítette, az akkori jogi szokásoknak megfelelően, mivel az esetet becsületbűncselekménynek tekintették. Az egyetlen kiszabott büntetés 600 arany maravedí megfizetése volt.

Francisco Pizarro a Manises téren

Valencia szívében, a történelmi Plaza de Manises terén áll egy szobor, amely könnyen észrevétlen marad a környék számos kiemelkedő emlékműve között: Francisco Pizarro alakja. A szobor egy magas dór oszlopon helyezkedik el, amely az egykori valenciai kórházból származik. A bronzszobrot 1969-ben avatták, és az eredeti, 1930-ban készült fából faragott szobor másolata, amelyet a valenciai szobrász, Pío Mollar Franch (1878–1953) készített.

A szobor egy kis kert közepén áll, amely keretet ad a tér monumentalitásának, és körülötte történelmi épületek sorakoznak, mint a Palau de la Generalitat, a Palacio de los Boil és a Scala palota, amely ma a Valenciai Tartományi Tanács székhelye. A spanyol hódító alakja mellett egy felirat hirdeti a „Raza Española” („Spanyol faj”) emlékét, ami Európa szerepére és az amerikai hódítás történelmi jelentőségére utal.

Bár a szobor részletes és feltűnő, magassága és a környező nyüzsgés miatt sok járókelő számára szinte láthatatlan marad. A művet Emilio Rieta López városi építész tervezte, és a szobrász, Mollar Franch mesterségbeli tudását tükröző realizmus és precizitás jellemzi, részletgazdagsága élethűen jeleníti meg a hódítót.

Francisco Pizarro (kb. 1471–1541) spanyol hódító Trujillóból, Extremadurából származott. Ismert arról, hogy vezette az expedíciót, amely meghódította az Inka Birodalmat Peruban, és később Nueva Castilla kormányzója lett, amely a mai Peru nagy részét magába foglalta. Élete ambícióval és merészséggel volt teli: részt vett a panamai felfedezésekben, és megtervezte, majd végrehajtotta az inca uralkodó, Atahualpa bukását 1532-ben.

Bár módszerei miatt vitatott személyiség, Pizarro kulcsfontosságú történelmi figura a spanyol amerikai hódítás megértéséhez. Élete erőszakosan ért véget 1541-ben, amikor Limában gyilkolták meg hatalmi harcokba keveredett egykori szövetségesei. A Plaza de Manises-ben álló szobor a spanyol koloniális múlt emlékét idézi, és a spanyol jelenlét hatását Amerika történelmében, bár magyarázó táblák hiányában a szobor felismerése és történelmi kontextusának megértése korlátozott.

Ribera szobor a plaza del Poeta Llorente téren

Valenciában található egy Ribera‑szobor, amely a híres festőművész, José de Ribera (más néven Lo Spagnoletto) emlékére készült. Ez a Bronzszobor a Plaza del Poeta Llorente téren áll, és Mariano Benlliure spanyol szobrász alkotása, akit akkor még fiatal művészként bízott meg a város a monumentális emlékmű elkészítésével. Ribera alakját élethű, természetes tartásban ábrázolja, kezében palettával és ecsettel, vállán köpenyével és a hozzá tartozó lovagi karddal, ami a művész szerepét és korszakát hangsúlyozza. A szobor Carrara‑márvány talapzaton áll, amelynek oldalain Valenciának, Ribera szülővárosának, Xàtiva‑nak és a San Carlos Királyi Művészeti Akadémiának a címerei láthatók, és az elől látható feliratot babérkoszorú foglalja körül: „A Riberának”. Az eredeti felavatását 1888. január 12‑én tartották, majd 1905‑ben áthelyezték, de később visszakerült eredeti környékére, a Turia medre melletti térre. Ez a szobor Valencia egyik fontos kulturális emlékműve, amely a város nagy barokk festőjének és nemzetközi hírű alkotójának állít emléket.